FANDOM


KONTEÓ
432 Hz
Kategóriák: Spiritualizmus

„432 Hz a normál "A" hang legoptimálisabb frekvenciája, az erre épülő skála az ún. Verdi-skála (lásd lentebb). A 440 Hz-es nemzetközi szabvány bevezetése előtt különféle normál "A" hangokat használtak, ami kamarazenénél problémát jelentett a nehezen (pl. zongora) vagy nem hangolható (egyes fúvósok) hangszerek esetében. A komolyzene ma szigorúan 440 Hz-es hangolást használ, a könnyűzenében azonban előfordulhatnak másfajta hangolások is, a könnyűzenében általában használatos hangszerek (gitár, szintetizátor, elektromos zongora és hegedű) egyszerű hangolhatóságának köszönhetően.”
Irányítók-wiki

Tóth Bálint oknyomozó wikije pofátlanul átveri a hangok fizikájához nem értő olvasót. Persze Bálintnak sincs gőze róla, nem véletlen, hogy benyalta az átverést.

Lássuk először, miért jó a 432 Hz-es 'A' hang, utána, hogy hogyan vertek át vele.

432 Hz

A zenekarok az "A4" hanghoz hangolják a hangszereket - ez közismert tény. De nem mindegy, hogy ez az A hang milyen frekvenciát jelent.

Az ezobuzik segítségére a matematika érkezik: prímtényezőkre osztva 24 * 33 (2*2*2*2*3*3*3) - szemben a 440 Hz-ez, ahol (2*2*2*5*11).

Állítólag a 432 Hz-et az ókori egyiptomiak és görögök is használták (= biztos bölcs, természetközeli dolog), míg a 440 Hz-et a názi (= nagyon rossz, emberellenes dolog) propagandaminiszter intézte, hogy jól odagonoszkodjon a világnak. És mivel valóban 1939-ben lett szabvány a 440 Hz, így könnyű a nácikra asszociálni.

A 432 Hz frekvencia jelentősége

Ezt a halandzsát csak teljes valójában szabad olvasni:

A DNS másolási frekvenciája és a Föld alap rezonanciája is 8 Hz. Ez utóbbit Schumann rezgésként ismerik, amelyik egy globális elektromágneses rezgés a Föld felszíne és az ionoszféra között. A zene alapvető eleme különböző hangok harmonikus összecsengése. Amennyiben a zene alapja a korábban említett 432 Hz, az egyvonalas “C” hang frekvenciája 256 Hz, amely a 8 Hz-es természetes frekvenciának öt oktávval magasabb felharmonikusa. Így a zene, amit hallgatunk, összhangban lesz ezekkel a testünket és környezetünket felépítő rezgésekkel és segíteni fog abban, hogy harmóniába kerüljünk saját magunkkal és a minket körülvevő világgal, sőt még az egészségünk megőrzéséhez is hozzájárul, ami nem más, mint a testünk harmonikus működése. Ezzel szemben, ha a referenciapontunk 440 Hz, akkor függetlenül attól, hogy milyen stílusú zenét csinál vagy hallgat valaki, mindenképpen egy disszonanciát hoz létre a zene és önmaga valamint a természet között. Ez a hatás nem csak a zenei stílustól független, hanem még attól is, hogy milyen hangközrendszert építünk fel erre a frekvenciára. Ez a disszonancia pedig gyengít minket fizikailag és mentálisan is, aminek következtében könnyebben irányíthatóvá és kihasználhatóvá válunk. Ez megmagyarázhatja, hogy olyanok, akiknek hatalom van a kezében és fizikailag valamint mentálisan is uralni akarnak minket, miért mutatnak egyáltalán érdeklődést a hangolás kérdése iránt.[1]

"Amennyiben a zene alapja a korábban említett 432 Hz, az egyvonalas “C” hang frekvenciája 256 Hz"

A valóságban azonban az egyvonalas C és A közti kapcsolat ez:

C4 A4
256 Hz 430.54 Hz
261.63 Hz[2] 440 Hz

Hazudnak nekünk. De ezért ne Bálintot hibáztassuk, ő csak átvett egy külföldi cikket[3] (képpel együtt).

Szóval arra akarják visszavezetni a dolgot, hogy a természettel harmonikus rezgés az a zene, ahol az A hang 432 Hz, mert az szépen kijön. Ugyanakkor az összes többi hang frekvenciája nem lesz ilyen szép egész szám, de ezt ők nem értik.

Nem mindegy?

A zenész egy furcsa állatfaj. Aki ismer igazi zenészt, az tudja. Hogy mennyire nem mindegy, hova hangolnak, azt jól mutatja a "standard A" frenkvenciájának kalandos útja az elmúlt 300 évben.

Maga a fogalom, hogy Herzben mért frekvenciához hangolunk, csak a huszadik század terméke - 1930 előtt nem létezett ez a mértékegység. Az is igaz, hogy a korábbi mértékegység egyenértékű a Hertzcel, így a korábbi adatok is pontosan ismertek.

A magasabbra hangolás nem csak játék a számokkal: a hangszereknek élesebb, fényesebb hangja lesz, míg alacsonyabbra hangolás esetén a hangszerek tompább hangon szólnak. Ezért nagyon egyszerű megkülönböztetni a digitálisan, számítógéppel elhangolt zenét attól, amit tényleg "félrehangolt" hangszerekkel vettek fel. Nem csak a hangmagasság, de a hangszín is változik. Ez egy teljes zenekarnál különleges összhatást ad. És ezért nem mindegy.

Hangolások a történelem folyamán[4]

Az egyiptomiakról nincs feljegyzés, hogy milyen mértékegyég szerint hangoltak - bármit is állítanak az ezobuzik -, első információk az 1700-as évekből vannak. És ekkor még nem volt egységes a hangolás.

1826-ban a Drezdai operaházban 435 Hz-hetz hangoltak, de ugyanekkor Milánóban 451 Hz-hez!

A hangszereknek mindegy volt, hova hangolják őket, de az énekeseket megviselte, hogy hol így, hol úgy kell énekelni, ezért az egységes hangolás elsősorban miattuk volt szükséges.

A franciák 435 Hz-et vezették be 1859-ben alaphangként. Ebben a hangolásban a C hang 258.65 Hz-en rezeg. A matematika itt is beugrott: hangoljuk a C-t 28, azaz 256 Hz-re. Ekkor az A hang 430,54 Hz. Ám ez utóbbi csak a számmániásoknak tetszett és nem is terjedt el.

A Verdinek tulajdonított 432 Hz valójában 430.54 Hz-nek indult, ezt a Schiller Institute hangolta fel 432-re.

Több értéken is vacilláltak, miközben például az angolok (kik mások) a praktikus felén fogták meg a dolgot: hőmérséklethez hangoltak. Közismert, hogy a hidegben a hangszerek elhangolódnak a hőtágulás miatt. Az angolok tehát úgy hangoltak, hogy belekalkulálták a koncertterem levegőjének hőmérsékletét IS.

Egy Scheibler nevű úriember már 1834-ben előállt a 440 Hz ötletével[5], melyet akusztikai kísérletekkel hozott össze, de azt csak 1939-ben fogadták el egy konferencián[6].

A mára ISO szabvánnyá vált 440 Hz egyáltalán nem teljesen általános dolog. Szemben az Irányítók-wiki (cikk eleján idézett) állításával épp a könnyűzene, amelynél ritkábban térnek el a 440 Hz-től - bár technikailag tényleg nem lenne nehéz -, és a komolyzenében akadnak komoly eltérések. A hangzásra kényes zenészek ugyanis pontosan tudják, hogy nem csak egy számról van szó. Sok európai országban (pl Magyarország) általános a komolyzenei zenekarok 442-re hangolása, míg mások 443-ra hangolnak. Ezeknek a zenekaroknak fényesebb a hangzása. A barokk zenét játszók viszont egy teljes félhanggal lejjebb hangzanak, hogy hűek legyenek a barokk korszak 415 Hz-es hangolásához.

Források

  1. http://hu.iranyitok.wikia.com/wiki/432_Hz
  2. http://www.phy.mtu.edu/~suits/notefreqs.html
  3. Nem pont innen, de ezt: http://www.whydontyoutrythis.com/2013/08/440hz-music-conspiracy-to-detune-good-vibrations-from-natural-432hz.html
  4. https://en.wikipedia.org/wiki/Concert_pitch
  5. Rayleigh, J.W.S. (1945). The Theory of Sound, Vol. I https://books.google.hu/books?id=v4NSAlsTwnQC&printsec=frontcover&hl=hu#v=onepage&q&f=false
  6. http://www.wam.hr/sadrzaj/us/Cavanagh_440Hz.pdf

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.